Helyzettudat és irodalom Szabolcsi Gábor:Kismonográfia Méliusz Józsefről Népszabadság 1981-12-09       A magyar irodalomtudománynak a húszas évek elejétől, a történelmi helyzet miatt, a hazai mellett több műhelye alakult ki, s ez olyan többszempontúságot eredményezett azonos irodalmi jelenségek megítélésében, ami a hazai irodalomtudományok művelőit is nemegyszer a dolgok újragondolására késztetik.       Szávai könyvének címében egy szó: helyzettudat, a romániai magyar irodalomtörténeti szemlélet egyik alapját jelenti. E fogalomban egyszerre, dialektikus egységben többféle tartalmi elem van jelen; a hagyomány megőrzése és kritikája, a történelmi változás következményeinek fölismerése s a következtetések tisztázása, azok kritikája, a nemzet vagy nemzetiség tudattartalmainak, osztályviszonyainak tisztázása, tehát a történelmi és társadalmi helyzet minden oldalú, tudományos elemzésének és a szintézisre való törekvésnek az igénye.       Szávai kismonográfiája Méliusz József munkásságát ennek az irodalomtörténészi magatartásnak alapján elemzi: "Méliusz életművét (és életét!) annyiban és azért követjük, amennyiben és amiért létünk, irodalmunk, szellemiségünk alakulásában szerepet játszott." Ezt a célt makacs következetességgel és nagyívű gondolatisággal valósítja meg, s ebben Benkő Samu útját követi, aki Apáczai Csere Jánosról írva fejti ki: "Nem vitás... hogy a nevelés, a művelődésterjesztés mint társadalmi funkció nem hasonlítható a hatalom megragadását célzó politikai harchoz, azt semmiképpen nem helyettesítheti, de az is egyre világosabban áll előttünk, ...hogy a társadalmi forradalomban győztes osztályra hatalmas nevelési és művelődéspolitikai feladatok hárulnak." Szávai továbbgondolja ezt az álláspontot, és úgy látja, hogy a nevelési és művelődéspolitikai feladatok, sőt a szocialista művészet megvalósítását célzó, meghatározó törekvések már a hatalom megragadásáért folyó harcban, a munkásosztály egész forradalmi tevékenységében állandóan jelen vannak, s egyes művészek teljesítménye nem is egy esetben attól is függ, hogy ezeket a feladatokat mennyire ismerik fel, s mennyire vállalják ennek a harcnak az ideológiáját. Látja ugyanakkor, hogy a valóságos életben a művészet helyzete nem ilyen egyszerű, hiszen az egyéni szabadságvágynak találkoznia kell a szabadságra törekvő társadalmi rétegek vágyaival." Méliusz avantgarde korszakát s annak félreértését frappánsan mutatja be a Vasárnap este táncban körül kialakult vita elemzésével. Hiba, hogy a vers újdonságát, a "látomást egy az egyhez valóságképnek" érzékeljük, hiszen begyökeredzett társadalmi illúziókat rombolhat le, " megújhodás, megtisztulás, az önmagával való szembenézés" erkölcsi kötelességét ébresztgetheti a társadalomban az új formában kimondott tartalom.       Illúzió pedig a romániai magyar társadalomban volt elég. Az egység illúziója, a faj illúziója, a transsylvanizmus illúziója s a mind veszélyesebb illúziók osztályérdekeket takartak el, amit az erdélyi fiatal írók egyre inkább felismertek, különösen az agrárreform körül kialakult politikai vitákban, ahol a magyar és a román szegényparasztok érdekazonossága, szemben a magyar és a román földbirtokosok érdekazonosságával, világosan szemlélhetővé vált. Méliusz egyike azoknak, akik ezt világosan felismerik, s írásművészetüket ez a fölismerés is alakítja.       Gazdag elemzésének egyik leglényegesebb következtetése éppen a már említett személyiség és közösség viszonyában a méliuszi program kimondása: "Közelíteni kell a lírát (általában az irodalmat) a valósághoz, annak is legfontosabb, a konkrét történelmi pillanatban legégetőbb kérdésekkel terhes szférájához, a politikához", amiből következik: "a lírában a világnézet érvényes esztétikum", az érzékeny lelkiismeret egysége.       Külön lehetne tárgyalni azt a körültekintő és gazdag gondolatsort, mely Szilágyi Domokos eszméit idézve elmélkedik arról, hogyan épül a vers a részletekből, s nem lehet elfelejteni a méliuszi életmű "regényének" tanulságát: "Korszerű irodalom – és irodalmi élet – csak tiszta, rugalmas, a fejlődésre nyitott fogalmak környezetében érvényesülhet, tehát egyáltalán: létezhet."