Helyzettudat és irodalom XY:Nota bene Élet és Irodalom 1990-10-04 Szeptember 26., péntek: A demokráciáról vitatkozunk. Természetesen arról, ami a miénk, amire szükségünk lenne. Eszembe jut Szávai Géza: Helyzettudat és irodalom című műve – különben az első Méliusz József monográfia –, amelyben erre a megállapításra bukkantam: "Bármilyen szálon indulunk el és gondoljuk végig a két világháború közötti romániai magyar nemzetiségi lét különféle szféráinak kérdéseit, mindig e lét központi problematikájához (és a vele rokon fogalmak, elvek) belső érvényesítésének föltétlen szükségességéhez jutunk." Tökéletesen igaza van Szávainak, mert valóban csupán a demokrácia elvéhez és gyakorlatához való viszony lehet a mérce a progresszió dolgában – a nemzetiségi létben éppenúgy, mint a többségi nemzetek életében. A demokrácia azonban nem állapot, jutalmul és készen kapott ajándék, amelyet szerencsésebb népek megszereztek a történelemtől (a történelemtől?), mostohább sorsú nemzeteknek viszont mostanában kellene lesnie ezt a sült galambot, amíg a szájukba repül. A társadalmi demokrácia ugyanis kemény munka, közösségi fegyelem és nemzetközi összefüggések következménye.