Szávai Géza honlapja

Akadémiai szekciónk
avagy:
a "világ képzeletvilága"

      Van amikor Háry János Akadémiai szekcióvá avanzsál az egész világ, például farsang, karnevál idején. Ilyenkor akadémián kívül is mindent szabad. Ilyenkor az elképzelhetetlent és a lehetetlent ostromolják ég- és földrengető hazugságaikkal évezredek, évszázadok óta az emberek. Ilyenkor az egész világot átfogja a megbocsátó derű. Ilyenkor szoktak kedélyes történeteket mesélni a földi vándorúton csetlő-botló Szent Péterről, de még az Isten is szerepel az egetverő hazugságaikkal feltűnősködő leszerelt katonák (régi szóhasználattal: obsitosok) lehetetlent lehetetlenre halmozó történeteiben. Egyikük például azzal dicsekedett, hogy olyan magas hegy tetejében strázsált, hogy görnyedezve kellett állnia, ha nem akarta fejét az égbe verni. Egy hirtelen kiegyenesedés következtében pedig a szuronya ("bajonétja") felhasította az eget.
      Szóval, ilyenkor semmi sem szent, csak a humor. A lehetetlen... Szabó Magdolna tordai (Erdély, Románia) illetőségű kislány borítékjában egy olyan "égrengető" mese érkezett, amely mintha ott folytatná a lehetetlen kísértését, ahol a jó öreg obsitosok abbahagyták:

      A menny és a pokol

      Egy nap látogatást tettem a pokolban. Jó mélyen a föld alá mentem, az ördög birodalmába. A sátán éppen élesítgette a szarvát és a karmait. Előtte ördöglányok táncoltak, és babusgatták. A sátán éhes volt, fel akart falni, de akkor kibújtam a földből, és nem tudott követni. Másnap a mennybe mentem. Az angyalok öltözetet adtak, és szárnyakat is kaptam, amelyek a szivárvány színeiben tündököltek. Az angyalgyűlésen bejelentettek az Istennek, aki szigorúan kikérdezett az ő törvényeiből. Tízest kaptam (Romániában ez a legmagasabb osztályzat, az ötössel egyenértékű!) és még a hupipiros szárnyam is megdicsért. Én Jónás angyal kedvence lettem. Egy szép nap a többi angyallal egy felhőn üldögélve és Coca Colát iddogálva eldicsekedtem, hogy voltam a pokolban. Jónás angyal azon nyomban az Isten elé vezetett, aki megbüntetett öt villámcsapással. Meghaltam, de lelkemet Szent Péter nem fogadta be, és elküldött a pokolba. Én tudtam, hogy ott sem látnak szívesen, így inkább feltámadtam. Lementem a földre, és ma is élem világomat.

      Kedves Magda, mi ehhez neked további jókedvet kívánunk... Előtted már sokan jártak azokon a helyeken, amelyekről "lehetetlenséget nem ismerve" számolsz be. Többek között egy Dante nevű úr is végigjárta a világ és túlvilág minden zegét-zúgát, és arra a következtetésre jutott, hogy a szeretetnek és a derűnek kell mozgatnia mindent, ami létezik. Tegyük hozzá: ami nem létezik, azt is a derűnek és a szeretetnek kell áthatnia, tehát nagyotmondásainkat is, kitalációinkat is... Ebben maradunk...
      ...üzentem, üzenem akadémikus társaimnak, a gyerekeknek, akiktől folyamatosan kapom a borítékokat, közlöm a munkáikat, hol lapban, hol saját gyerekkönyveim végén. A Háry János Akadémia pályázatai folyamatosak, a játék nyitott (tudnivalók az AKADÉMIAI DÍJAK-nál).
      Én egy akadémikus öntudatával és Eszterláncoltságomnak hála szellemileg felszabadultan vallom: engedni kell a kisgyerekeknek, hogy (tautologikusan szólva) gazdagítsák a "világ képzeletvilágát".
      A gyerekeknek ez jó - és tuti, hogy a világra is ráfér.
      Ergo: vivat academia!