Szávai Géza honlapja

FLAUBERT én vagyok!
(Ünnepnapokon: HERBERT QUAIN!)

      Gustave Flaubert (1821-1880) megírta a Bovaryné c. híres regényét, és egyszer azt találta mondani: "Bovaryné én vagyok." Ezt a mondatát aztán olyan sokan átérezték, és megértették, hogy az út bejáratottnak tekinthető, én pedig ennek hála most már könnyen mondhatnám: Flaubert én vagyok... De mást (ám hasonlót) vallok be: Herbert Quain én vagyok. Persze, J. L. Borges is Herbert Quain volt. Legalább ketten vagyunk Herbert Quain(ek), ám ha létezett volna maga H.Q. is - akkor meg legalább hárman volnánk. Nem részletezném szét magunkat. Csak arról a H. Q.-ről beszélnék, aki én vagyok, és akinek - önzetlenül - külön oldalt biztosítok a honlapomon.

      Mivel e honlapon több helyütt lehet olvasni Herbet Quain írások/mat, a KIVÉGZŐSDI c. könyvemben: H. Q. novellákat, A MEGFIGYELŐ, az UTÓVÉD c. könyveim szerzője pedig egyenesen ő, szóval e bő hozzáférhetőség miatt fölösleges jellemeznem a különc ír grafománt.
      A neki szánt honlap-oldalon pedig mindent megírtam, amit életéről és művéről tudni érdemes: H. Q. ÉLETE ÉS MŰVE

      H.Q. kapcsán inkább magamról kellene tehát elmondanom néhány dolgot. Amikor első H.Q. könyvem, A megfigyelő megjelent, 1988. március 16-án ezt jegyeztem fel: "Legproblematikusabb könyvem lesz olvasók és kritikusok szemében. Mielőtt még a visszajelzések zuhataga elöntene, néhány sorban rögzítem a magam véleményét (?) - közérzetét! - , hadd legyen mihez viszonyítanom. (...)
      A könyv megírása idején két dolog foglalkoztatott:
      1. Saját szellemi szintemen prózát írni. A prózatechnikák hülyévé teszik az írót. Ezért van a "közönséghez való leereszkedés" rühellendő gesztusa is. Én egyenrangúnak tételeztem olvasóimat; csak az volt kérdéses, egyáltalán, léteznek-e majd.
      2. Megelégeltem azt a kortárs prózaírói modort, amely az idézésben és parafrázisban már minden lehetőséget kimerített, mégis tovább erőlteti önmagát és a modort: mások szövegrészeiből mutatványként új szöveget felépíteni... - én ezt nem is érzem mutatványnál többnek. Ebbe a sorba beállni nem akarhattam. Ha már jeu, legyen az: tőlem - Herbert Quaintől - lopott Borges. Így aztán teljesen eredeti lehetek."
      Ennyi a lényeget érintő feljegyzésem 1988-ból. Leginkább persze a harmadik dolog foglalkoztatott: hogyan lehetne a tomboló Ceausescu-érától némiképp elvonatkoztatva, azt mégis érintve, íróilag rajtafoghatatlanul, szövegszinten pedig: a vad cenzúra-viszonyok között közölhető prózát írni.
      Hát így lettem én Herbert Quain.

      Vagyok: Herbert Quain.
      Művei(m)ből további részleteket szándékozom közreadni. Könyveket is.
      (Budapest, 2004. november vége)