A szerző szava

Nem voltak éppen szép idők a nyolcvanas évek, de azért születtek olyan regények, amelyek ma is megnevettetik az olvasót, illetve Szávai Géza hallgatóit.

A harmincasok generációjának gyerekként meghatározó olvasmányélménye volt Szávai Géza Burgum Bélus, a mesterdetektív című regénye, míg a felnőttek körében elsősorban a Székely Jeruzsálem és a Séta gramofonzenére című kötetei voltak kedveltek… A nagy átmenetelés egy „vígregény”.

Kínjában inkább „hülyéskedett”, és ebben az időben is egyfolytában írt, szatirikus írásait szívesen fogadták a lapok. Ebből született meg ez a könyv, amely a magyar rendszerváltozás „sztorijáról” szól.

Szávai Gézát fölöttébb bosszantja, ha valaki azt mondja rá: jó a humora. Valósággal ledermedt, amikor ilyesmit írt az egyik kritikus a Székely Jeruzsálem című regénye kapcsán, legutóbb pedig Oslóban érte utol „a végzet”, ott egyenesen azzal próbálták levenni a lábáról, hogy ő maga a humor.

A nagy átmenetelés az a forrásmunka, melyből a napnál is világosabban látszik: az ördög nyelve a magyar.

Szávai Gézát képtelenség besorolni egy írói típusba – igaz, nem is szeretné nagyon. Az a lényeg, hogy mindig át tudja adni azt, amit szeretne, legyen az jól irányzott, korhoz kötött csipkelődés vagy időtlen életérzés.

„A derű, az ökörködés – humornak nem nevezném – mindig óriási menedéket jelentett, a derű nem feltétlenül egyenlő a kacagással, de derű nélkül nem lehet élni. Ez a könyv egy történelmi témára ökörködik” – fejtette ki Szávai Géza író A nagy átmenetelés című könyvének kolozsvári bemutatóján.

„Vidám regényes est” szerepel a meghívóban, és valóban: Szávai Géza régebbi és újabb regényei sorakoznak majd a közönség előtt.