A szerző szava

„Egész napon át nézni egyetlen fűszálat. Hajnalban még sudár, nedvtől és zöldtől duzzad, csöppnyi víz a hegyén – ami a napon elpárolog, a zöld fakul, a fűszál teste fonnyadoz, vége lekonyul – este erőre kap, éjjel átnedvesedik, zöldje sötétül – hajnalban győzedelmesen mutatja fel hegyén a csöppnyi, csillogó gyöngyöt. Piheg a fűszál.” 

Szávai Géza új regénye feszélyezően, nyugtalanítóan izgalmas olvasmány. Démonokkal találja szemben magát az ember ebben a könyvben. A szereplők tetteiben megjelenő aberrált ösztönvilág és a cselekményt mozgató történelmi esemény nyers brutalitása egymást erősítve alakítják ki a regényvilág pszichodramatikus karakterét – az Aletta bárkája undorít és ámulatba ejt. Igazságtalanság, kényszerpályák, kibékíthetetlen ellentétek feszítik a jó arányérzékkel megalkotott konstrukciót.

Szávai Géza új regénye az elmúlt esztendő őszén jelent meg. A történettel tér- és időutazást teszünk: sok ezer kilométert és csaknem négyszáz esztendőt. (Vissza? Előre?) Holland kereskedőkkel és hittérítőkkel érkezünk Japán egyik szigetére, akiket majd sorra elfelejtünk, Huebler asszonnyal, Aletta édesanyjával, a missziót vezető Van der Maat tiszteletessel és társaikkal együtt, hogy csak a két főszereplő útját kövessük. Illetve a japán Kodzsima Miki átalakulását, mert amíg Aletta csak fizikai változásokon megy át – hite erejének köszönhetően mindvégig szilárdan áll –, addig a rettenthetetlen Kodzsima Miki lelki átalakulásokon. Megrajzolásával Szávainak sikerül egy kis szeletet bemutatni a keleti lélek – számunkra oly idegen – világából is.

Az erdélyi származású, Budapesten élő író legújabb műve a kortárs magyar próza egyik legjelentősebb, az egzotikus téma ellenére is leginkább kelet-európai alkotása. Témája aligha foglalható össze annál tömörebben, mint ahogyan a fülszöveg teszi: „Kereskedők és hittérítők hajóján érkezik édesanyjával az 1630-as évek elején a forrongó Japánba a holland gyereklány, Aletta Huebler.

Hosszú idő elteltével Szávai Géza újra regénnyel jelentkezett. Ez a hosszú idő egyik olvasatban hat év: 2000-ben látott napvilágot a Székely Jeruzsálem, amely műfaját tekintve esszéregény; azonban amennyiben „valóban” fikciós alkotást keresünk Szávai Géza könyvei között – s ez volna a másik olvasat –, úgy még messzebbre kell visszamennünk: az 1998-as Ki látott minket meztelenül? című kisregényig, mely ráadásul a könyvalakban való megjelenésénél jóval korábbi keletkezésű. Noha tehát esszéivel az elmúlt években is jelen volt, a regényíró Szávai Géza sok esztendőn keresztül hallgatott.