Két, akár veszélyeztetett („gyenge”) lény egymásnak dől, és boltívet alkot. Egyik úgy válik támaszává a másiknak, hogy maga is eldőlne, ha nem támasztaná őt a másik. A boltív: szervülő szerkezet, a maga nemében titok, csoda. Én így néztem Mészölyre, Alaine-re.”

Az Életed, Polcz Alaine – Asszony a hátországban Szávai Géza újabb, sajátos műfajú kötete a Mészöly Miklós – Polcz Alaine házaspár emlékét idézi, sok fotográfiával, vallomásos, gyakorta tisztázó jellegű szövegekkel. Mivel az embernek csak egy élete van (házassága több is lehet!) Polcz Alaine-nek és férjének, Mészöly Miklósnak is külön-külön könyvet szentel Szávai Géza. A kettőből együtt alakul az együvé tartozás „boltíve”. Az Alaine-ről írt-fotografált könyv az Asszony a fronton című Polcz-kötetre utalva idézi elénk e nagyformátumú asszony életét.

Az Amiért élünk – Sorsmetszetek a szerző ifjúkori műveit közreadó kötetek sorába illeszkedik. A kötet szerkezeti ívét képező „sorsmetszetek” legrégibb rétege Szávai Géza gyerek- és zsenge ifjúkorából származik. A legutolsó „metszet” pedig Budapesten született.

A Harmincdekás Pistike színházi ruhája a szerző – nagyon – fiatalkori írásaiból nyújt ízelítőt. Van a válogatásban novella, amely már bekerült előző kötetekbe, de van itt olyan korai – majdnem kamaszkori – írás is, amely most jelenik meg először. A szerző azért ragaszkodik ezekhez a mondhatni „zsengékhez”, mert kiválóan érzékeltetik bizonyos „témákhoz” való töretlen ragaszkodását. A kötet újabb, egészen friss írásaiban sem tud elszakadni a kiszolgáltatott kisgyerekek világától, amit a Csecsemőeposz cikluscím is jelez.

A könyv borítóján ez szerepel: regény. A belső borítón: történetlánc. Az igazság magában a szövegben található. Történeteket, novellákat ritkán írtam. Ezek a történetek is egymásba láncolódnak, és elképzelésem szerint mégiscsak felfűződik rájuk: egy regény.

A különös Makámaszútra regénycímből a Kámaszútra ismerősen hangzik… A makáma pedig az a prózai hangvétel, amelyen például az Ezeregyéjszakát írták. Erre is emlékszünk gyerekkorunkból. Szávai Géza nagyregénye „ismert” életünk zónájából térben is messzire nyújtózik: az egyik főhős nagyanyja kilenc éves kislányként érkezik haza Amerikából az első világháború kitörése előtti Magyarországra. Ötven évvel később unokája a szocialista világból kelet, Vietnám felé menekülne, hogy onnan Nyugatra szökjék, a „szabad világba”. Ez a térben kiterjedő „világregény” ugyanakkor az emberi lélek és a közösségi történések mélyére is ás. Az öt könyvre tagolódó Makámaszútra évezredes elbeszélői eszközöket megújító, sodró erejű kortárs regény.

Fontosabb regényeim nem a „humor jegyében” fogantak, de pályám kezdetétől kitartóan foglalkoztat az emberi természet mélyén meghúzódó derű. A Víg esztendő egy erőteljesen körvonalazódó humorenciklopédia „tengelye” – és vígan forog körülötte minden, „miről tudni érdemes”. Ez a robusztus világérzékelés a teljességre tör.

Abban nem vagyok biztos, hogy minden földi ember tudja, mi a regény, de azt állítom, hogy koncentrált és ugyanakkor kiterjeszthető (gondolatban, mesélésben tovább oldható) történettel mindenki találkozik. Tehát minden ember olvas (hall) regényt, akárcsak hozzá hasonlóan milliárdnyi embertársa, például Izsákról és Ábrahámról. Vagy szűk körökben ismerhetnek egy-egy regényt például a nagymama ifjúkori szerelméről, a nagypapa hadifogságáról. Ámde regény mindig van – akkor is, ha nem írják meg.

Sodró erejű regény a Kivégezzük nagyapádat, meglepő közvetlenséggel és hitelességgel jeleníti meg az ábrázolt korszakot, valóban érezni, hogy a könyv negyven éve íródott… Szávai Géza nagyon fiatalon, a Ceauşescu diktatúra őrjöngései közepette kezdte írni ezt az egészen különös történetet, amelyet befejezni és közreadni (néhány részlet kivételével): reménytelennek tűnt. A regény megrázó, „feltáró”, akár egy mélyreható szociográfia. A mű egyik fejezetét a nagyközönség is ismeri: Kivégzősdi címmel többször megjelent a szerző elbeszélésköteteiben, válogatásokban.

Rútnak vallott közelmúltunk után: bevezetés a szépbirodalomba?

A nagy átmenetelés című könyvem 1989-ben „kezdett születni”.