Bethlen Gábor (1580–1629) erdélyi fejedelem (1613–1929) és választott magyar király (1620–1621) erős központi hatalom megteremtésére törekedett; merkantilista jellegű gazdaságpolitikájával fellendítette az ország ipari és kereskedelmi fejlődését. Az export és import mozgásán alapuló külkereskedelem érdekében nagyszámú spanyol származású (szefárd) zsidó kereskedőt hívatott be Törökországból Erdélybe. Segítségükkel hallatlanul eredményes bel- és külkereskedelmi felvirágzást teremtett. A zsidó kereskedőket Gyulafehérvárra telepítette, tizenegy pontos kiváltságlevelében garantálta teljes egyenjogúságukat. „Szabadon járhat-kelhet az ország tartományaiban, árut hozhat és vihet külországból (-ba), vallását szabadon gyakorolhatja rituális szokásuk szerint. Keresztény ruhában járhat, megszégyenítő jelvény nélkül.”

Különös könyv a Szávai Gézáé (Székely Jeruzsálem, Pont Kiadó, Budapest). Igaz, olyan könyvet írni, amilyent más is írt, nem érdemes. Az is igaz, hogy az erdélyi, a székely lelki zsidókról már írt Bözödi György (1936), majd a zsidó hitre tértek egyik fia, Kovács András számolt be az egyház- és kultúrtörténetben páratlan jelenségről lírai fogantatású könyvben (Vallomás a székely szombatosok perében, Kriterion Kiadó, Bukarest, 1981).

Ha most valaki megkérdezné tőlem, hogy honnan jöttem, többféleképpen válaszolhatnék. Mondhatnám azt, hogy Bukarestből, és ez így igaz, nemcsak azért, mert valóban ott szálltam repülőre, hanem mert ott dolgozom nap mint nap, a hét nagy részében. Mégis, ha úgy érteném a kérdést, hogy melyik az én városom, akkor azt mondanám: Marosvásárhely, és ez legalább annyira igaz lenne, mint az előző állítás, mert ott él a családom, oda térek vissza minden hétvégén, és 1990-ben onnan mentem el a bukaresti parlamentbe, hogy a magyarok jogaiért folytatott politikai küzdelemben részt vegyek.

„Zsidózó” könyvet tart kezében az olvasó. Ám ez az írás nem úgy zsidózik… Ez „a zsidózókról” szól. Nem a Fradi-pályán, az „Indul-a-vonat-Auschwitzba” kezdetű rigmust skandáló csőcselékről, nem is az egyre kevésbé kódolt nyelvet használó „kirekesztő” tollforgatókról, akik elárasztják a szélsőjobboldali sajtót perverz agyi izzadmányaikkal. Hanem a szó valódi értelmében vett „zsidózókról”.

A székely zsidózók, a Kemény Zsigmond regényéből, A rajongókból ismert szombatosok története egyszerre vallástörténeti képtelenség és logikai szükségszerűség. A reformáció lendületében el kellett jönnie a pillanatnak, amikor egy keresztény csoport radikálisan végigviszi a Husz, Luther és Kálvin által elkezdett redukciót, és visszajut az ótestamentumi próféták hitéhez. Képtelenség, mert a zsidó vallást ugyan bárki fölveheti, de attól még a választott nép közé nem tartozik. S ki akar Közép-Európában kívülről zsidóvá lenni? Péchi Simon követői a tizenhetedik század elején nemcsak a keresztény, hanem a zsidó vallást is kikezdték. Ahogy Szávai Géza fogalmaz, „kiiktatták a biologikumot a hitből”. Isten népéhez tartozni lelkiismereti kérdés.