A szerző szava

Amilyen szorgosan írja regényeit Szávai Géza, én olyan szorgalommal olvasom azokat. Minden egyes kötete esetében újból és újból elcsodálkozom, honnét a rengeteg megírt történet, és a stílust folyamatosan magas szinten tartó energia, és mitől olyan jók a mondatai. Minden műve meglepetés, miként a legutóbb megjelent Harmincdekás Pistike színházi ruhája is az.

Magzatukat elvesztő nők fájdalmát, gyermektelenségtől aggódó férfiak vívódását, gyermekgyilkosságok megrázó látomását villantja fel Szávai Géza legújabb elbeszélés kötetében, miközben bepillantást enged saját sorsába, életébe is. A Harmincdekás Pistike színházi ruhája című könyv a hatvanhét éves szerző ifjúkori írásait is felvonultatja, felidézi benne két jó barátjával, Polcz Alaine-nel és Mészöly Miklóssal való kapcsolatát. Emesz Lillának mesélt új könyvének hátteréről az író.

Szávai Géza Harmincdekás Pistike színházi ruhája című kötete az író pályakezdő műveit gyűjti össze. Az alkotások a veszteség, a devalválódás, a gyanútlanság és a kiszolgáltatottság érzésvilága köré épülnek, az ember válságos pillanatait körvonalazva.

A kötetben olvasható tíz történet lényegében mindegyike töredék. Ha a Szávai életművet nézzük, bármelyik alapja lehetne egy-egy Szávai-regénynek, hosszabb elbeszélésnek. Van közöttük egészen rövid, pár soros (A Humán árhipelág című fejezet darabjai) és kikerekített, hosszabb elbeszélés (amilyen a címadó írás), van korábban, a hetvenes években született (a balladás hangvételű Kőműves Kelemen emelkedik ki), és van egészen friss, mai hangulatú (Az eltűnt csecsemők), mint ahogy műfajilag is sokszínűek a kötet darabjai, a forgatókönyvtől (Tojások) a dokumentarista, riportszerű elbeszélésig (Mozgólépcsők) lehetne töredékességüket kikerekíteni.