A szerző szava

– Ismerős a szerelemnek szentelt klasszikus mű, a Káma Szútra, azt is tudjuk, hogy az Ezeregyéjszakát makáma formában, tehát olykor rímet használó prózában írták… Nyelvi leleményed, a Makámaszútra egy nagyregény címeként az erotika felé mutat?

Rövid emlékeztető a cím értelmezéséhez: makáma: arab irodalmi műfaj, amelyet a 10. században hoztak létre és fejlesztettek tökélyre. Rímes, ritmikus próza, anekdotikus történetet mesél el, később tanító célzatú történeteket is írtak. A magyar irodalomban Arany János A poloska című műve is makáma formában készült.

Kámaszútra: ősi szanszkrit nyelvű összefoglalója az emberi szexualitás kultúrájának, Vátszjájana indiai filozófus gyűjtötte és dolgozta át az életre tanító művé.

Szútra: rövid tőmondatokban fogalmazott próza. Ez a korabeli tudományos értekezések formája volt, a fejezetek végén kétsoros, a költői nyelv töménységét segítségül hívó sommás bölcsességekkel.

A történelem nem az, amit a történelemkönyvekben olvashatunk a történelmi eseményekről, sokkal inkább az, amit minden egyén megélt a történésekből. Amit saját bőrén tapasztalt belőlük. Az, ahogyan a békés és viharos idők pörgetik az egyéneket, családokat, amelyek a népek és nemzetek kollektív sorsában osztoznak, de mégis egyéni és egyedi végzetű tagjai a közösségnek, létükkel, cselekedeteikkel formálói, vagy elszenvedői az általánosra kiterjedő cselekményeknek. Talán éppen e fölismerés mentén jött létre a történetírás mellett a (történelmi) regény műfaja.

Mindent bele egy könyvbe Szávai Géza telitalálat címet adott új regényének, keleties sejtelmessége, erotika utalása kellően vonzó és izgalmas. „A Káma Szútra közismert, prózában írt mű a szerelemről, a makáma pedig olykor rímeket is használó prózai elbeszélés. Makámában mesélték-írták például az Ezeregyéjszaka történeteit” – oldja fel az összetételt a borítóra írt ajánlás. Kiegészíthetjük, hogy a szanszkrit szútra önmagában is jelentéses, aforizmák, bölcs mondások gyűjteménye, amelyeket összevarrt pálmalevelekre írtak. A könyv alcíme „Kisregények és nagyregények az ideiglenes emberi érintkezések zónájából” megerősíti, hogy ne afféle lineáris regényt, történetet várjon az olvasó, hanem valamilyen mozaikosan összerendezett, keletiesen mesélő, érzéki, erotikus, ritmusos költői szöveget.

Az utóbbi években egyre nagyobb regényes vállalkozásokba fog bele Szávai Géza. „Világregénnyé” összeálló sorozatban gondolkodik, ennek egyik állomása a 2016-ban megjelent, 450 oldalas, vagyis méreteiben is tekintélyes Makámaszútra. A szerzői koncepció a könyv hátoldali ajánlóját idézve körvonalazható legjobban: „A Káma Szútra közismert, prózában írt mű a szerelemről, a makáma pedig olykor rímeket is használó prózai elbeszélés.” A szerző „…rímnek tekint mindent, ami a világban, az emberi sorsokban ismétlődik, összecseng, egyik a másikra utal.”

Szávai Géza sok regényt jelentetett már meg – hirtelen nem is jut eszembe sok olyan kortárs író, akinek ilyen nagy léptékű szépprózai életműve lenne („nemszép” prózáról meg inkább jót vagy semmit...). Terjedelmes, erősen a közvetlenségekre vonatkozó, sajátos stílusú írások ezek, kezdve a Progériától, az Oszlik a báltól a legtöbb kritikus által az életmű legjobbjának tartott Székely Jeruzsálemig.