Széppróza
Esszékötetek
Háry János Akadémia
Vivat academia!
2. oldal / 3
Ki volt Háry János?

Ezt sokan tudják közületek. Garay János költeményének a hőse, egy leszerelt vitéz, aki katonáskodása kalandjaival szórakoztatja a hallgatóságát. Nagyotmondásai, füllentései közmondásossá váltak. Ő a legnagyobb magyar hazudozó. Amióta berobbant az irodalomba (amióta olvashatjuk a történeteit), azóta a füllentőkre azt mondjuk: „Ez is egy Háry János…” Azt pedig ugye tudjátok, hogy az akadémiákon azok gyűlnek össze, akik valamely szakmának a tudósai, a legjobbak! Ezért gondoltam arra, hogy megalapítom a vidám nagyotmondók, füllentők akadémiáját, és a nagy magyar lódító, Háry János nevével ruházom fel.
A Háry János Akadémia a vidám füllentőké. Bárki a tagja lehet. Találj ki valami vidámat – és máris akadémiánk tagjának kiálthatod ki magadat.
Ha elküldöd címünkre nagyotmondó szövegedet vagy rajzodat, ha részt veszel pályázatunkon, akkor „akadémikussá” ütöd magad. Várjuk jelentkezésedet a vidám Háry János Akadémián.
Nagyon hamar sok-sok akadémiai értekezés érkezett a gyerekektől a címemre. Az is megesett, hogy hümmögtek felnőttek, tanárok: milyen dolog hazugságra nevelni az ifjúságot?! De ezek a hangok elenyésztek a nagy tumultusban, mert mondanom sem kell, áradtak felém a kis akadémikusoktól a székfoglaló értekezések. Tanítók, tanárok, szülők is rájöttek a játék ízére: közvetítették akadémiai hirdetményeimet, begyűjtötték az akadémiai dolgozatokat, amelyeket én szorgalmasan közölgettem, kommentáltam. (Soha élvezetesebb tudományos munkát!)
Hazudunk, mint a vízfolyás
Amikor valaki nagyot akar mondani, néha kifut a száján: „Ezzel Dunát lehetne rekeszteni…” Mi, a legnagyobb magyar hazudozóról, Háry Jánosról elnevezett akadémiánkon, ahol nem szégyen, hanem egyenesen dicsőség a füllentés (hiszen ész kell hozzá!) – szóval mi, a hazugság akadémiai lovagjai sokat emlegetjük a Dunát. Próbálunk könnyedén hazudni… mint a vízfolyás… Próbálkozásainkat siker koronázza, hiszen az oroszlányi gyermekotthon negyedik osztályos tanulója, Lakatos Gizella olyant lódított, amilyent még nem pipáltunk:
„Egyszer elmentünk a barátommal úszni a Dunába. Úsztunk, úsztunk, egyszer csak hallottunk egy durranást. No, a Duna kilukadt! Kifolyt a víz.
Csodálkoztam a barátommal, akartam keresni egy dugót, de hát nem találtam. Szegény halak, majdnem meghaltak.
Leültem egy kőre, és sírtam.
Jé, mi nyom engem?
Jé, látom, hogy egy dugó van ott.
Pont beleillett a lukba.
Megmentettük a Dunát.”
…Nagyon helyesen tettétek. Sőt, azt is felmutattátok, hogyan lehet a hazugsággal Dunát rekeszteni!
Ugyancsak az oroszlányi gyermekotthonból küldött Prill Tamás egy akadémiai beszámolót – szintén Duna-ügyben:
„Egyszer a szobámban feléledt az én Miki egerem. Megkérdezte tőlem, mit keresek ott. Kalandot, mondtam én. Aztán azt kérdezte, ki vagyok. Azt válaszoltam:
Én vagyok a „hát te ki vagy”!
Jól megértettük egymást. Összebarátkoztunk, együtt mentünk az iskolába.
Egyszer, ahogy sétálunk a Duna kellős közepén, kigyulladt a víz. Hívtuk a vízoltókat, oltsák már el, de nem sikerült nekik.
Már az egész Duna lángolt. Mikivel egy fújásra elfújtuk a vizet. Írták az újságok: az egér, a Miki és a gyerek, a Tomi elfújták a Dunát!”
…Ebből szerintem az a tanulság, hogy akik egy követ vagy egy vizet fújnak, azoknak a fújását siker koronázza. Továbbá: tűz fújatlan nem csitul – legalábbis vízi körülmények között. Különben elárulom, én ismerem a titkot. Nemrégiben a víz partján pipáztam, amikor kidugta a fejét egy harcsa, és arra hivatkozva, hogy nagyobb a bajusza, dohányt kért a vízipipájába. Akkor panaszolta: már a vízben se lehet bízni, már a hal se élhet úgy, „mint a hal a vízben”, mert gyúlékony. A múltkor is kigyúlt. Így aztán dohányzási tilalom van mélyvízi berkekben… Ki kell jönni a partra pipázni. Na, gyerekek ezzel magyarázható, hogy manapság a kocahorgászok is annyi halat fognak.
Százával jöttek a „háryádák”, egymást egészítették ki a témák. Hogy a tűz-víz kérdésnél maradjunk, idézek egy találmányt: a harmadik osztályos Fehér Béla olyan elefántot „talált ki”, amelynek nagy jövője lesz. A mese címének ellentmondva állítom, nem egy veszett ötlet, nem egy (el)veszett elefánt:
Akadémiai szekciónk
Van amikor Háry János akadémiai szekcióvá avanzsál az egész világ, például farsang, karnevál idején. Ilyenkor akadémián kívül is mindent szabad. Ilyenkor az elképzelhetetlent és a lehetetlent ostromolják ég- és földrengető hazugságaikkal évezredek, évszázadok óta az emberek. Ilyenkor az egész világot átfogja a megbocsátó derű. Ilyenkor szoktak kedélyes történeteket mesélni a földi vándorúton csetlő-botló Szent Péterről, de még az Isten is szerepel az egetverő hazugságaikkal feltűnősködő leszerelt katonák (régi szóhasználattal: obsitosok) lehetetlent lehetetlenre halmozó történeteiben. Egyikük például azzal dicsekedett, hogy olyan magas hegy tetejében strázsált, hogy görnyedezve kellett állnia, ha nem akarta fejét az égbe verni. Egy hirtelen kiegyenesedés következtében pedig a szuronya („bajonétja”) felhasította az eget.
Szóval, ilyenkor semmi sem szent, csak a humor. A lehetetlen… Szabó Magdolna tordai (Erdély, Románia) illetőségű kislány borítékjában egy olyan „égrengető” mese érkezett, amely mintha ott folytatná a lehetetlen kísértését, ahol a jó öreg obsitosok abbahagyták:
A menny és a pokol
Egy nap látogatást tettem a pokolban. Jó mélyen a föld alá mentem, az ördög birodalmába. A sátán éppen élesítgette a szarvát és a karmait. Előtte ördöglányok táncoltak, és babusgatták. A sátán éhes volt, fel akart falni, de akkor kibújtam a földből, és nem tudott követni. Másnap a mennybe mentem. Az angyalok öltözetet adtak, és szárnyakat is kaptam, amelyek a szivárvány színeiben tündököltek. Az angyalgyűlésen bejelentettek az Istennek, aki szigorúan kikérdezett az ő törvényeiből. Tízest kaptam (Romániában ez a legmagasabb osztályzat, az ötössel egyenértékű!), és még a hupipiros szárnyam is megdicsért. Én Jónás angyal kedvence lettem. Egy szép nap a többi angyallal egy felhőn üldögélve és Coca Colát iddogálva eldicsekedtem, hogy voltam a pokolban. Jónás angyal azon nyomban az Isten elé vezetett, aki megbüntetett öt villámcsapással. Meghaltam, de lelkemet Szent Péter nem fogadta be, és elküldött a pokolba. Én tudtam, hogy ott sem látnak szívesen, így inkább feltámadtam. Lementem a földre, és ma is élem világomat.
Kedves Magda, mi ehhez neked további jókedvet kívánunk… Előtted már sokan jártak azokon a helyeken, amelyekről „lehetetlenséget nem ismerve” számolsz be. Többek között egy Dante nevű úr is végigjárta a világ és túlvilág minden zegét-zugát, és arra a következtetésre jutott, hogy a szeretetnek és a derűnek kell mozgatnia mindent, ami létezik. Tegyük hozzá: ami nem létezik, azt is a derűnek és a szeretetnek kell áthatnia, tehát nagyotmondásainkat is, kitalációinkat is… Ebben maradunk…
…üzentem, üzenem akadémikus társaimnak, a gyerekeknek, akiktől folyamatosan kapom a borítékokat, közlöm a munkáikat, hol lapban, hol saját gyerekkönyveim végén. A Háry János Akadémia pályázatai folyamatosak, a játék nyitott (tudnivalók az akadémiai díjak-nál).
Én egy akadémikus öntudatával és eszterláncoltságomnak hála szellemileg felszabadultan vallom: engedni kell a kisgyerekeknek, hogy (tautologikusan szólva) gazdagítsák a „világ képzeletvilágát”.
A gyerekeknek ez jó – és tuti, hogy a világra is ráfér.
Ergo: vivat academia!
Akadémiai díjak
Akadémiai pályázat
Az akadémiai füllentő, nagyotmondó játékról az alábbi „szórólapot” fogalmaztam meg – sok évvel ezelőtt – a gyerekek számára. Ön is másolhatja, továbbíthatja az érdekelt(ek)hez:
Folyamatos pályázat
Miért „folyamatos” egy pályázat? Azért, mert nincs lezárva. Ha egyszer meghirdették, akkor bármikor, hónapok, évek múltán is be lehet küldeni a pályamunkákat a megadott címre.
A Háry János Akadémia megszakítás nélkül működik.
Ez azt jelenti, hogy bármikor beküldheted vidám írásodat, rajzodat – minden elképzelhető és el sem képzelhető műfajban.
Nincs beküldési határidő. Minden évben egybegyűjtjük az április elsejéig beérkezett pályamunkákat, és Háry János Akadémiai díjjal jutalmazzuk a legszellemesebbeket.
Az előző évek „témáiban” is bármikor kipróbálhatod füllentő kedvedet.
Folyamatosan várjuk tehát a füllentéseket, kitalációkat.
Új kezdetet és véget lehet hazudni a világnak, meséket, történeteket fogalmazhattok át. A Háry János Akadémia pályázata teljesen szabad és korlátlan.
Azok számára, akik a feladványokat kedvelik, kötött témákat is meghirdetünk:
1. Száraz tónak nedves partján / Döglött béka kuruttyol, / Hallgatja egy süketnéma, / Ki a vízben lubickol…
2. Kiment a ház az ablakon, / Benne maradt a vénasszony…
3. Volt egyszer egy ember, / Szakálla volt kender, / Bükkfa tarisznyája, / Égerfa csizmája…
4. Péter bátyó a szakállát fél vállára vette, / ami kicsi esze volt / zacskóba kötötte, / a zacskó zsíros volt, / a kutya megette, / szegény Péter bátyónak / odalett az esze.
Mindegyik mondókát – bármelyik sorától! – folytathatjátok. Bizonyára érdekesek lesznek a történetek, ti is jól szórakoztok.
Cím: Pont Kiadó
1300 Budapest, Pf. 215.
A borítékra írjátok rá: Háry János Akadémia